Kovács Pist, Azénországom
2006.02.21. 20:04
Négy évvel ezelőtt Kuncze Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke egy pelenkás kisfiút molesztált egy választási plakáton. Mint kiderült, a politikai pedofília ilyetén megnyilatkozása nem egyedüli eset a szakállas bácsik pártjánál. Legújabban egy mosolygós kisfiú jövője végett aggódnak a liberálisok. Plakátjaikon fölteszik a kérdést: ki törődik Kovács Pistivel?
Az ávós szocializációjú belvárosi törpepárt mindjárt a választ is megadja: hát természetesen ők törődnek az ártatlan gyermekkel. Akinek egyébként virtuális baráti köre is van az SZDSZ internetes honlapján, mindjárt három különböző barátsági fokozattal. Eszerint vannak "hálózati pajtások" (ők valószínűleg irodalminak nevezett sajtótermékekben csöpögtetik a három per hármas múltat), "babérfokozatú barátok" (vajon miért nem az olajfaágat választották?) és "édes aranyos haverok". Utóbbi nyilván a kemény mag. Mindenesetre úgy tűnik föl, a szélsőséges magyarelleneségéről közismert alakulat kitüntetett figyelmet szentel nevezett kiskorúnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy politikai célokra használják a gyermekeket, ellentétben az egyházi iskolákkal, amelyek nyilvánvalóan ezt tettél, amikor diákjaik tüntettek az oktatási intézményeiket sújtó hátrányos megkülönböztetés ellen. És különben is, a liberalizmus haladó és jó, így kritikának helye nincs! Jöjjön el a szakállas bácsik Énországa, ámen!
Engedjük hát el magunkat, hunyjuk be a szemünket, és elrettentő okulásul képzeljük el, hogy eljött az ő Énországuk! Képzeljük magunk elé, amint ebben az utópisztikus szürrealista drámában a kék-fehér Énország-színben Magyarország szertefoszlik, ahogy az a felhőknek szokása. Mit látunk?
Azt látjuk, hogy az SZDSZ izgatottan törődik Kovács Pistivel. Fodor Gábor épp kiharcolja, hogy a kisfiút örökbe fogadja egy homoszexuális pár, akiket a kizárólag a hívők által, a párt által gyűlölt keresztény és keresztyén felekezetek papjainak törvény általi kötelessége összeadni. Fodor figyelmeztetően fölemeli mutatóujját és leszögezi, retrográd, kirekesztő és fasiszta gondolatbűn azt állítani, hogy anya csak egy van.
Amíg a felemelő szertartás zajlik, Gusztos Péter kiugrik Amszterdamba egy kis marihunánáért, hogy eképpen gondoskodjon Kovács Pisti megfelelő kedélyállapotáról. Mosolyogva cigarettát sodor a kenderből és a kisfiú szájába tömi, hadd érezze a boldogtalan a szabadság és a napfény ízét.
Ungár Klára Kuncze-bajuszt növeszt (lásd az Értelmező Kéziszótár "mimikri" címszavát!), és turulmadár-influenzától prüszkölve arra figyelmezteti Kovács Pistit, hog nagy ívben kerülje el a főváros gettósított tizenkettedik kerületét, mert ott homofób neonácik masíroznak föl s alá naphosszat. Kovács Pistinek -kisgyermek lévén- ugyan fogalma sincs, mi az a homofóbia, de megfogadja a liberális amazon tanácsát, bár kicsit kényelmetlen neki, hogy jóságos örökbefogadóit nem meri sem apának, sem anyának nevezni, de nem tiltakozik, hiszen az SZDSZ messianisztikus buzgósággal törődik vele.
Az említett hálzózati pajtások nevelő célzattal exhumálják Szálasi Ferencet, hogy casus belliként fölmutassák, majd újra fölakasszák, a biztonság kedvéért. Kende Péter ennek kapcsán Tóth Ilona vérébe mártja libatollát, é sújabb könyvet ír Orbán Viktorról, amelyben verbálisan elmetszi a torkát. Kovács Pisti, mivel a liberálisok törődnek vele, mindezt végignézi, bár inkább fára mászna, biciklizne, a barátaival játszana, mint minden korabeli kisgyerekk. A gondoskodó SZDSZ azonban rasszista eltévelyedésnek minősíti ezt a szándékot, és erővel kiszabadítják a kisfiút önnön maradi, mucsai kísértései alól. Valaki mégis becsempész neki egy szamizdat gyermeklapot, amelyben karikatúrák láthatók az ötvenhatos munkásőrről, Zoltai Gusztáv Maszihisz-führerről. Kovács Pisti, mivel a törődő SZDSZ-től megtanulta a jó humort, baritonban kunczog ezen. A Magyar Hírlap és a Népszabadság nem közli újra a tréfás rajzokat, de Tamás Gáspár Miklós így is dührohamot kap tőlük, és a barikádokra vezényli az antifasisztákat, akik csalódottan kullognak vissza a Gizella utcai pártközpontba, mivel a fasisztákat nem találják.
Magyar Bálint értéksemleges oktatásnak veti alá Kovács Pistit, amelynek keretében elmagyarázza neki, hogy Isten nincs, az egyházak -természetesen egyetlenegyet kivéve- mind rosszak és maradiak, a zsidóüldözés a világtörténelem igazodási pontja, és rajtuk kívül mindenki fasiszta. Ezek után kétszer megíratja Kovács Pistivel az érettségit, majd átküldi a kisfiút Kovács Kálmán informatikai kakaóbiztoshoz továbbképzésre. A Dzurindának öltözött Kovács Sunyinet feliratú kabátja zsebéből diadalmasan előránt egy számítógép billentyűzetet, s megkéri Kovács Pistit, öntse le kakaóval. A törődéstől eltörődött gyermek szabadkozik, mondván, nincs nála kakaó, de Informatikai Kálmán hpozat egy pohárral az Országgyűlés büféjéből, mert ott olcsóbb, mint a multiknál. A klaviatúra ellenáll, mint ifjabb Rajk a Kádár-rendszerben.
Sándor Klára SZDSZ-es ügyvivő lép be a szobába, és szemrehányóan megkérdezi Kovács Pistit, nem szégyelli-e magát, amiért nem kaparták ki magzat korában. Kovács Pisti nem érti a kérdést, de agyába titkon befészkeli magát a kétely és az undor.
Az összezavarodott gyermek, akivel törődnek a liberálisok, a kalandok után hazatér szeretett örökbefogadóihoz. Mindkét férfi otthon van, egyikük horgol, másikuk mosogat, mert ilyesfajta tevékenységet végezni csak nőknek megalázó és esélyegyenlőtlen. A nyitott társadalom ablakán Göncz Kinga repül be egy seprűn lovagolva, hóna alatt George Soros portréját szorongatva. A képet a Gizella utcában készülnek kiállítani, az avatóbeszédre a túlszeretett Kovács Pistit kérik föl, ám ő igyekszik kihátrálni a nagy törődésből, nem vállalja a megtiszteltetést. Helyette Kornis Mihály hirdet rövid programot. A retrográd fasisztáknak üzeni: "Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint mi minket!" Tapsvihar tör ki. Kovács Pisti ettől megretten, szája sírásra görbül, fülét kétségbeesetten befogja, de a tapsvihar egyre erősödik. Énország kenderfüstbe burkolózva ünnepli önmagát. Kovács Pisti úgy érzi, túltörődték, túlszerették, és haza akar menni, haza, az igazi szüleihez. Ezt a liberálisok nem tűrik, ezért népbíróságot hívnak össze, amely a történelmi jogfolytonosság jegyében fasisztának minősíti és halálra ítéli Kovács Pistit.
A kivégzésre, ahogy hatvan évvel ezelőtt, a Zeneakadémián kerül sor. A felszabadító és mindenkit egyenlőre szabó jakobinus vívmány, az Énország címerében a három dögkeselyűvel együtt szereplő guillotine hidegen csillogva hirdeti a liberalizmus dicsőségét. A fűrészporos kosárból XVI. Lajos, Danton és Robespierre kacsint a reszkető Kovács Pistire, odébb Bárdossy László és mártírtársai döngetik jeltelen sírjukat, Mansfeld Péter pedig örökre tizennyolc éves marad.
A penge különös hangot adva elindul lefelé, egyre hyorsuló iramban zuhan a törődéstől megundorodott, és ezért kiátkozott Kovács Pisti felé- -Jöjjön el az én országom!-ordítják a liberálisok. A szürreális dráma fonalát itt elvágjuk. Rajtunk múlik, mi lesz a vége...
(Magyar Demokrata)
|